elena brame világa

Szeretett Látogatóim!
Ezen a meglepően kellemes októberi napon egy INTERJÚVAL készültem nektek, melynek keretében egy szívemnek nagyon kedves bloggerinát, a csodálatos, kreatív, tehetséges, és minden más aspektusban felülmúlhatatlan Elena Brame-et, az Iránytű blogmagazin szerkesztőjét volt szerencsém faggani. A lány mind a blogolást, mind azon kívüli hobbijait, terveit illetően kitárulkozott, melynek köszönhetően remélem, hogy nektek olvasóknak, s írótársaknak is sikerül jobban megismernetek a fenti név viselőjét. Továbbá őszintén remélem, legalább ugyanannyira élvezitek a kérdéssor olvasgatását, mint én annak elkészítését.

♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ 

Az én iránytűmet a céljaim alkotják. Ez tart engem egyenesben - tudom az útirányt, s bár még nem tiszta, hogy hány nehézségbe ütközöm az ösvényemen, érzem, merre kell haladnom, és tudom, hogy eljutok oda, ahová szeretnék.❞ - Elena Brame


Először is, szeretnék köszönetet mondani, amiért elvállaltad első interjúalanyom szerepét. Miként érintett a felkérés? Esetleg volt már alkalmad betölteni a kérdezett, avagy kérdező szerepét?
Mint mindenki mást, engem is nagy örömmel tölt el, hogy van, aki kíváncsi rám. Talán ezért is érzem úgy, hogy nekem illene köszönetet mondanom, amiért a Wildflowers első alanya lehetek. Hatalmas megtiszteltetés!
Az igazat bevallva, ez az első alkalom, hogy egy “rendes” interjút adok; életem első kérdezz-felelekje csupán öt kérdésből állt, a másodikat pedig duplainterjúként tartom számon. Ettől fügetlenül kifejezetten ismeretes számomra az ilyesmi, hiszen már többször is betöltöttem a riporter szerepét.


Jelenleg egyetlen aktív blogot, név szerint az Iránytű online magazint vezeted, azonban a Mirage & Miracle, valamint Kattogó Klaviatúra oldalak szerkesztőjeként robbantál be a köztudatba, mint Elena Brame. Milyen hatással voltak írásodra, valamint blogspotos karrieredre a következő weblapok?
Ó, a Mirage & Miracle. A mai napig fáj a szívem, ha a blogot övező, kihasználatlan lehetőségekre gondolok. A magas nézettségi ráták ellenére úgy érzem, hogy nem hoztam ki a legtöbbet önmagamból, így talán nem is érdemlem meg a neki köszönhető hírnevemet.
A Kattogó Klaviatúra ismét más tészta. Szeretek szervezkedni, rendezni a dolgokat magam körül - ezzel kapcsolatos vágyaimat sikerült kiélnem az oldalon keresztül. Jó hatással volt a stílusomra is, illetve sikerült utat engednem az ötleteim forgatagának; a pozitív visszajelzés már csak a bónusz.
Én úgy látom, hogy karrierem szép lassan ívelt felfelé. A Kattogó Klaviatúra kapcsán többen is megismerték a nevemet, mégsem ennek köszönhetem a mostani népszerűségemet (amennyiben élhetek ezekkel a szavakkal). Látom a fejlődésemet, ahogy a saját, és a bejegyzések formájában közvetített gondolataim megváltoznak. Én voltam a lány, aki a Mirage & Miracle-t vezette, a lány, aki a Kattogó Klaviatúra társszerzője volt, és most mégis más vagyok. Egy vagyok, de az idő múlásával már nem ugyanaz. Visszanézve, jobban szeretem a mostani önmagam; azt hiszem megláttam valami újat a blogolásban, amit eddig nem.

Oldalad vegyes fókusszal rendelkezik, cikkekkel, könyvvéleményekkel, személyes, s képes bejegyzésekkel önvendezteted meg olvasóközönséged. Mi alapján döntöttél e mellett a téma mellett? Ha adódna rá alkalom, vezetnél esetleg zártabb témakört felölelő blogot?

Nem változtatnék. Az Iránytű teljes mértékben én vagyok, benne van a szívem-lelkem. A bejegyzéseimben egy-egy részt adok önmagamból, arról írok, ami engem foglalkoztat, ami engem érdekel. Szeretem, hogy a blogmagazinom nem kötött témájú, mivel így az oldal velem együtt változhat. Korábban mindig ez volt a problémám - túlnőttem az adott témakörön, vágytam valami frissre, ami nem illett volna bele a blogomról alkotott képbe. Ilyenkor elidegenedtem az oldalamtól, már nem éreztem a magaménak, ezt pedig legtöbbször a zárás követte.
Nem hiszem, hogy most szívesen vezetnék bármi mást, mint az Iránytűt. Természetesen egy-két hónapos projektekben örömmel részt veszek, azonban hosszútávra nem tervezek ilyesmit.

Honnan ered az Iránytű - mint cím - ötlete. Téged magadat mennyiben vonz az utazás? Merrefelé jártál már, s hová szeretnél eljutni?
Maga a név egy szókapcsolatból ered: iránytű önmagamhoz. Már motoszkált a fejemben a blog ötlete, de mint mindig, bajban voltam a névválasztással. A napok elteltével az iránytű fogalma belefészkelte magát a fejembe, s bár felmerültek további címötletek, ezt éreztem az igazinak. A blogom egy iránytű hozzám. Tükrözi a személyiségemet, közli a gondolataimat, megmutatja, milyen is vagyok én valójában.
Szokatlan, de én az iránytűket nem feltétlenül az utazáshoz kötöm. Az én iránytűmet a céljaim alkotják. Ez tart engem egyenesben - tudom az útirányt, s bár még nem tiszta, hogy hány nehézségbe ütközöm az ösvényemen, érzem, merre kell haladnom, és tudom, hogy eljutok oda, ahová szeretnék.
Az utazáshoz visszatérve; nagy álmom, hogy egyszer bejárjam egész Európát, illetve amint lehetőségem lesz, biztos ellátogatok megint New Yorkba. Kiemelnék azonban néhány országot: Svédország, Dánia és Hollandia már régóta az első három úticélom.

Több, mint egy éve publikáltál utoljára saját irományt. Időközben a fióktörténetek hívévé váltál? Akad netántalán regényed, amit szívesen olvasóközönség elé tárnál a jövőben?

Nem vagyok író. Sosem ragadott magával a szavak papírravetésének héve, nem látom a megszokott menedéket az írásban. Kétségkívül él bennem a mesélési vágy, s mindenképpen szeretnék valami maradandót alkotni az életben, de nem hiszem, hogy az írás az én asztalom lenne.
Ennek ellenére terveztem egy regény megírását, viszont biztosan állíthatom, nem igazán haladok vele. Túlzottan maximalista vagyok, folyton csak belejavítgatok az írásomba; az első A4-es oldalamat már kívülről tudom, annyiszor olvastam át. Szeretém, ha lenne az ötletemből valami, azonban félek, hogy nem lesz. Én inkább maradok a cikkeknél.


Az írás mellett sok időt töltesz képszerkesztéssel is, blogspot-szerte számos oldal viseli az általad készített designokat. Miként és miért fogtál bele az internetes jelenlét ezen ágazatának művelésébe?

Rendeltem egy fejlécet még 2013 tavaszáak végén, de hetek múlva sem akart megérkezni. Örök türelmetlen lévén úgy döntöttem, kezembe veszem a dolgokat. Beszereztem a Photoshop CS3-ként emlegetett verzióját, és nekiálltam a szerkesztésnek. Senkitől sem kaptam segítséget, magamtól kellett rájönnöm a fotók manipulációjának hogyanjára, aminek természetesen a kezdetekben pocsék művek voltak az eredményei. Azonban az idő haladtával lassan, de biztosan javultam, s most már nem szégyellem a saját munkámat viszontlátni akár más blogokon.

Milyen érzéssel gondolsz az online világban eltöltött órákra? Mit jelent számodra a blogírás? Milyen kapcsolatot ápolsz kis közösségünk többi tagjával; akadnak esetleg barátaid, avagy riválisaid? Mit tanultál tőlük?

Ez az én menedékem. A blogolás nagy szerepet játszott önmagam megtalálásában. Kirángat szürke hétköznapokból, megnyugtat, felvidít, s napról napra elvarázsol. Imádok alkotni, írni, kutatgatni, olvasni. Nem hiszem, hogy a közeljövőben megválnék a blogspottól.
Sok számomra szimpatikus bloggerinát tudnék felsorolni, azonban szorosabb kapcsolatot nem ápolok egy-két személynél többel. Ez talán ahhoz köthető, hogy tavaly elég csúnyán végződött az egyik csak-internetes barátságom, így már egy ideje távolságtartóbb vagyok ilyen téren, ugyanakkor mindig nyitott vagyok más bloggerinák közeledésére, s szívesen ismerek meg egyéb művészlelkeket is.
Tanulni azonban nem igazán szoktam másoktól - ilyen téren általában önmagam mestere vagyok, s bár néha hosszú, nehéz út árán jövök rá egy-egy fortélyra, szeretem az önállóságomat.


Számos alkalommal említetted, hogy rengeteg időt töltesz a weheartit nevezetű weboldalon. Miként szolgálnak számodra a képek? Inspirációt, menedéket, megnyugvást keresel bennük, vagy mindössze unaloműzés céljából nézegeted őket?
Valójában mind a négy igaz rám. A weheartit-em én magam vagyok, többet mondd el rólam százezer szónál is. Egyszerre mutatja meg, hogy ki is vagyok én, és hogy milyen szeretnék lenni.
Nem is mondanék többet, a galériám úgyis mindent elárul.


Amikor nem blogolással, avagy az iskolapad koptatásával töltöd az időt, szívesen veszel el egy-egy regényben, vagy ismerkedsz meg újabb és újabb filmekkel, sorozatokkal. Akadnak esetleg kedvenceid, amiket az olvasóidnak is szívesen figyelmébe ajánlanál? Mely művek elolvasását tervezed a jövőben?
Kedvenceim sosem voltak, és soha nem is lesznek, hiszen minden könyvet, filmet, sorozatot másért szeretek, ezért nagy otrombaság lenne kineveznem egy-egy abszolút favoritot.
A könyves várólistám olyan hosszú, hogy már számon se tudom tartani fejben, ezért nemrégiben létrehoztam magamnak egy fiókot a moly.hu-n, ahová az elkövetkező napokban igyekszem majd feltöltögetni a megszerezendő művek tömkelegét.
Annyit azonban elmondhatok, hogy az örök klasszikusokkal mindenképpen hadilábon állok, hiszen erős hiányosságaim vannak őket illetően, amiket minél hamarabb szeretnék bepótolni.

Apropó iskola. Többek közt az új tanév kezdetének köszönhető, hogy az Iránytűt néhány hónapos szünetre ítélted. Mennyiben segíti elő a tanulmányaidat, hogy kevesebb időt töltesz az interneten, valamint mikor tervezed megszakítani az üresjáratot?
Nem töltök kevesebb időt az interneten, mivel számomra mindig is az iskola volt az első, ami ugye az Iránytű kárára ment. Azért iktattam be az átmeneti szünetet, hogy a saját tempóban írhassam meg a posztjaimat, és végre ne legyen lelkiismeretfurdalásom a határidők miatt. Szerintem eddig egész jól haladok, az utóbbi időben rengeteg új ötlettel színesítem a blog jövendőbeli tartalmát, valamint már néhány kész posztom is van.
November 18.-át tűztem ki az újranyitás dátumának; jelenleg ez tűnik a legelérhetőbbnek, bár még semmi sem biztos.


Köztudott, hogy számos, több bloggerina által vezetett oldal szerkesztésében vetted már ki a részed. Személy szerint a társírói létet, avagy az önálló oldalvezetést részesíted előnyben?
Szeretem, ha van egy társam, akivel megoszthatom az ötleteimet, de mégis az önálló oldalvezetés mellé tenném le a voksom. Egy másik szerkesztőhöz való igazodás nehézségeket okozhat, míg így a magam ura vagyok teljes mértékben. Ennek ellenére mindkettőnek megvannak a szépségei, én pedig örülök, hogy akadt alkalmam mind közös, mind egyszemélyes blogvezetésre is.

Végezetül, mit üzennél a zöldfülűbb bloggerináknak, vagy azoknak, akik megakadtak a blogírásban, esetleg elvesztek az online forgatagban?
Rengeteg türelmet és kitartást kívánnék nekik. Néha nehéz a magunk útját járni, a saját hiábáinkból tanulni, de ha nem adjuk fel, akkor bármit elérhetünk. A blogolás nem sok tanácson múlik; mint minden más, ez is a fejben dől el.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy időt szántál kérdéssoromra. További kellemes őszt kívánok neked; élvezd ki ezt a gyönyörű évszakot, igyál sok teát, tégy új felfedezéseket, halmozz sikert sikerre mind a blogolás, mind a tanulás terén!
Én vagyok hálás az interjúért és a jókívánságokért. Remélem, te is hasonlóan szép időszak elé nézel!

♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ 
Hogy tetszett az interjú?
Szívesen olvasnátok még hasonlót a Wildflowers-ön?
Miként telnek a napjaitok?
Mint mindig, most is tárt karokkal várom a megjegyzéseiteket!

Szeretettel, Lynne

4 megjegyzés:

  1. Drága Lynne!

    A csodálatos interjú - amiben kiderült, hogy mint riporter is nagyon jól végzed a dolgot, szuper kérdéseket tettél fel - nagyon hasznosnak bizonyultak, főleg mert Elenával még nem nagyon olvastam. Tetszett, hogy felhasználtad azokat a dolgokat, amit tudtál az alanyodról, így a kérdéseidből is megtudtam dolgokat.
    Nagyon szívesen olvasnék még hasonlót!

    Puszi: Lyla

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lyla!

      Igen, Elenával nem nagyon olvashattál még interjút, elvégre ez volt az első teljes értékű kérdéssor, melyet megválaszolt, aminek nagyon örültem, hisz így kedvem szerint bármit kérdezhettem tőle! Boldogsággal tölt el, hogy elnyerte tetszésed a bejegyzés, s hogy sikerült újat tanulnod az örök kedvenc bloggerinámról, és egyben barátnőmről; a pozitív visszajelzésed pedig megerősített abban, hogy néhanapján a jövőben is posztoljak hasonlót.
      Köszönöm, hogy írtál.
      Szeretettel, Lynne

      Törlés
  2. Drága Lynne!

    Nagyon tetszett a bejegyzés, a kérdések, a válaszok... minden. A képek is gyönyörűek voltak!

    Szívesen olvasnék még ilyet a blogon, remélem lesz rá alkalmam!

    Szeretettel, Kiiwi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kiiwi!

      Nagyon örülök, hogy tetszett az interjú, csak úgy mint a képek; a későbbiekben még fogok jelentkezni hasonlóval.:)
      Szeretettel, Lynne

      Törlés