A novella-alkotás fortélyai

Legdrágább Olvasó!

A tanév kezdete óta először töröm meg a Wildflowers-ön honoló csendet, arra való tekintettel, hogy egy brutális (mégis elképesztően élvezetes) tanévkezdést követően most először sikerült félig-meddig összeszednem magam elrendezve a dolgaim, és kialakítanom egy olyan beosztást, ami reményeim szerint átsegít ezen az első negyedéven, és mellyel egyensúlyban tudom tartani a tanulást, blogolást, és szórakozást. (Bár bevallom őszintén, már most szorul rajtam a hurok, mivelhogy képes vagyok hosszú órákat tölteni az interneten - többnyire céltalanul, s teljesen feleslegesen.) Így végtére is sikerült befejeznem egy - már régóta tartogatott - bejegyzést, melyben a novellaírás mikéntjeit taglalom, s aminek az olvasását legalább olyan élvezetesnek találjátok majd, mint én az alkotási folyamatot. Következzék tehát a cikk!

A novella-alkotás fortélyai
Ki szeretnéd próbálni magad a novellaírásban?
Jelentkeztél egy ilyen kaliberű versenyre, azonban nem tudod, hogy kezdj hozzá művedhez?
avagy
Egyszerűen csak kíváncsi vagy az én módszereimre?
JOBB HELYEN NEM IS JÁRHATNÁL


Kezdésképp
Ó, a novellaírás, bloggerinák köreiben elterjedt, színesebbnél-színesebb pályázatok gyöngye, mely a közvélemény szerint több, mint egyszerű; más sem kell hozzá, mint egy kreatív alapötlet, s némi fogalmazóképesség, ezt követően pedig minimális energiarááldozással megtehető. Jól hangzik, nemde? Bár nagy sajnálattal teszem, lányok-fiúk, kötelességem kiábrándítani benneteket, tekintve, hogy a fenti állítás a novellaírással kapcsolatos - talán legnagyobb - sztereotípia. No nem azt mondom, hogy egy ilyesféle iromány megalkotása a világ legbonyolultabb, s időigényesebb cselekedete, azonban - szituációtól függően - hosszas munkálatokat igényelhet egy zárt elejű, s végű cselekmény kibontása, az azt előrevivő szereplők megalkotása, maga a legépelés, végül pedig a korrekciók eszközölése. Szóval hogyan is fogjak hozzá?

Az ötlet
Talán az ehhez hasonló rövid művek legfontosabb eleme, s egyben alapköve, mely egyszerre határozza meg annak eseményeit, a cselekedetek végrehajtóit (más néven karaktereket), a novella hangvételét, végezetül pedig annak írásmódját. Célszerű egy jól kibogozható, izgalmas gondolatot választani, melyből igény szerint sok minden kihozható, valamit, aminek gondolatébresztő varázsa legépelésre ösztöni a mű alkotóját, hisz a novellaírás elsődleges célja, hogy kikapcsoljon, nem pedig hogy egy újabb stresszes, válladon cipelendő súlyként funcionáljon, mely nem csak a blogírás során, hanem mindennapi életedben is szüntelenül kísért. Ettől függetlenül fontosnak érzem, hogy ne csupán egy elképzelésre - az alapgondolatra - építkezz, hisz ha újra és újra ugyanahhoz a témához térsz vissza, írásod egy idő után vontatottá, élvezhetetlenné válik majd. Igyekezz számos ötlet inkorporálásával dolgozni, melyeket mind a központi idea köré húzol majd fel akárcsak falakat, melyek bár különböző színekben pompáznak, együtt tökéletes összahangot alkotnak.


Karakterek
Tekintve, hogy a novellaírás legnagyobb elemét a cselekményben tisztelhetjük, az idő nagyrészében abból indulnak ki a karakterek, míg egy bővebb terjedelmű alkotásnál sokszor ennek ellenkezőjét tapasztalhatjuk. Bár szereplőink ez esetben is létfontosságúak, igyekeznünk kell, nehogy jellemeik ellent mondjanak az előzetesen kiagyalt történések sorozatának ezzel feje tetejére állítva rövid lélegzetvételű írásunkat. Ezzel nem azt implikálom, hogy egyhangú, már-már egymás klónjaiként is helytálló egyének gondolatának adjunk életet -  a karakteresség, színes személyiség, s mindenek előtt külömbözőség továbbra is pluszpontokat érnek. Mindössze arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy érdemes úgy alakítani szereplőinket, hogy zökkenőmentesen beilleszkedjenek a megalkotott közegbe egyesülve a novella témájával és hangvételével, valamint - ez főként mellékszereplők esetében megfogadandó - ne képzeljünk bele túlságosan egy kevésbé lényeges, példának okáért antagonisztikus karakter személyébe. Ne ruházzuk fel őket kacifántos, már-már szappanopera jellegű háttértörténetekkel, ne magyarázzuk meg viselkedését, és ne öljünk energiát abba, hogy megsajnáltassuk az olvasóközönséggel. Én személy szerint nagyon erős köteléket érzek műveim részvevői és önmagam közt, ezért is fogalmazok eképpen szomorú szívvel, de úgy gondolj bele, hogy egyes szereplőidnek megírt novelládon kívül nincs saját élete, avagy múltja, jelenje, és jövője. Tudom, hogy nagy terveid voltak a legellenszenvesebb diáklány számára, hogy az öreg postás bácsit, aki heccből minden alkalommal összecseréli a leveleket, igazából meglepően jószívűnek képzelted el, s hogy a sorozatgyilkos börtöntöltelék valójában lelkibeteg, de egy ilyen kurta firkálmány sajnos csak az élet egy igen szűk, színtelen spektrumát öleli fel, s ehhez is kell tartanod magad. 

Alkotási folyamat
Avagy ahol a fentiek mind egy szálig egymásra találnak. Az igazat megvallva úgy vélem, hogy az írás, a kreáció legbonyolultabb, és leg-emberpróbálóbb része maga a tényleges alkotás, nem hiába létezik a félbehagyott, vagy épp a fióktörténet fogalma. De ne hagyd, hogy az előtted álló munkamennyiség elrettentsen a szorgos gépeléstől hisz nem hiába ez a legbonyolultabb lépés a novella-alkotás rögös útján - a legkifizetődőbbet is ebben tisztelhetjük; hisz mit ér az ötlet, a kidolgozott cselekményszálak, és karaktertervek, ha nincsenek beleinkorporálva abba a már-már legendás néhány bekezdésbe, melyet a nap végén igényes fogalmazással, hibátlan helyesírással, és megfelelő tagozással fűszerezünk, majd egy hozzá méltó címmel koronázunk meg?! Természetesen nem elvárás, hogy a teljes művet egy ültő helyedben fejezd be, sőt, a fejét felütő ihlettelenség, s inspirációhiány sem a világ vége, azonban fontos, hogy novellád alkotása közben is folyamatosan ihletet gyűjts, melyre a zenehallgatás, olvasás, és élményszerzés egyaránt tökéletes módszerek. Hogy miként sikerül majd az irományod? Az már csak rajtad áll.

Az utolsó simítások
Amint sikeresen elkészültél a novellával, meg is kezdődhet a javítás, valamint újraírás hosszadalmas, azonban kevésbé fáradságos folyamata. Ügyelj, hogy műved befejeztével ne ugorj azonnali fejest a mélyvízbe, s hagyj egy kis időt magadnak, mielőtt belefognál a Word által jelzett helyesírási hibák korrigálásába legyen az egy rövid ebédszünet, vagy akár egy egész nap; ha még friss az alkotás élménye, nagyobb eséllyel siklassz el bizonyos jelentősebb kivetnivalók felett, valamint hagysz irracionális mondatokat a novellában.
Bár sokan azt vallják, érdemes előzetesen titulust aggatnod le nem gépelt ötleteidre, hisz a cím is funkcionálhat ihletadó faktorként, egyesek úgy hiszik, jelentősen egyszerűbb később meghozni az iromány elnevezését illető döntést. Én személy szerint a pártatlanok közé tartozom, így mindössze azt tudom tanácsolni, hogy úgy járj el, ahogyan az neked kényelmes, s ha később eszedbe ötlik egy újabb - a művet jobban jellemző - szó, szókapcsolat, avagy az alkotásból kiragadott mondat, ne habozz átkeresztelni azt. Amennyiben nem vagy megelégedve önnön munkáddal, azonban nincs ötleted eszközölhető változtatásokat illetően, célszerű megkérni valakit annak elolvasására, átnézegetésére - elvégre több szem többet lát.

Ha sokaknak nem is, remélem legalább egyvalakinek sikerült segítenem, avagy voltak, akik örömüket lelték a cikk elolvasásában.
Esetleg milyen jellegű bejegyzéseket hozzak a jövőben?
Mivel toldanátok meg az általam leírtakat?
Hogy tetszett a bejegyzés, úgy általánosságban?
Miként alakult a tanévkezdés?

VÁROM A KOMMENTEKET!

Szeretettel,
Lynne

2 megjegyzés:

  1. Drága Lynne!
    Szeretném neked megköszönni ezt a posztot, érdekes és hasznos volt számomra, nem mellesleg pedig pont kapóra jött! Nemrég határoztam el magam ugyanis a novella írásra, s nyitottam blogot ezzel kapcsolatban, így a tanácsaidat megfogadva igyekszem a jövőben megírni a műveket!

    További szép napot kívánok!
    Ölel,
    Diana H.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Diana!

      Mivel a blogon nem folyik megjegyzésmoderálás, csak most vettem észre a kommentet. Örömmel tölt el, hogy segíthettem, és hasznot húztál a bejegyzésből. Sok sikert a novellás blogodhoz, egyszer biztosan meglátogatom majd.:)

      Szeretettel,
      Lynne

      Törlés