Zavaró tényezők a blogspot világában

Sziasztok drágák!

Úgy hozta a helyzet, hogy ismét egy rövid kis cikkel önvendeztetlek meg benneteket, melyben az engem - az utóbbi időben - zavaró blogos megnyilvánulásokat, s egyebeket igyekszem felsorakoztatni. Őszintén remélem, hogy legalább egy ponton egyet értetek velem e témában, de akárhogy vélekedjetek is, tárt karokkal várom a megjegyzéseket, hozzáfűznivalókat. Ne habozz vitát indítani, hisz ahány ház, annyi szokás; mindenkit különféle dolgok zavarják, természetesen egy-két átfedéssel, és engem különösen foglalkoztat  a Ti perspektívátok. Továbbá immár húszan követik blogomat, amiért nem is lehetnék hálásabb; minden megtekintést nagyon szépen köszönök. Nem utolsó sorban büszkén hívom fel szives figyelmeteket újdonsült társoldalamra, az INDIRA'S-ra, mely eme bloghoz hasonlatosan cikkekkel, véleményekkel, interjúkkal és egyebekkel foglalkozik, s garantáltan mosolyt csal majd az arcotokra. No de nem is rabolom tovább az időtöket: következzék tehát a bejegyzés!

Zavaró tényezők a blogspot világában

avagy őszinte véleményem a mára elterjedté vált hibákról

Elsősorban szeretném - mindenfajta körtönfalazás nélkül - kijelenteni, hogy az utóbbi hetekben az itteni blogok sorai közt nem csupán elgondolkodtató tartalomra, hanem már-már nyugtalanitó mértékű bosszúságra is leltem. S hogy mi okból? Köztudott, hogy hőn szeretett, s tisztelt bloggerináink több szempontból sem oly' tökéletesek, mint munkáikat olvasgatva gondoljuk, melyről a nap-nap után elkövetett, apró, szinte észrevehetetlen hibáik tesznek tanúbizonyságot. Bár sokakat nem zavarják ezek a kicsiny botlások, másoknak igenis szemet szúrnak, mi több, a végtelenség idegesítik őket a fent említett mulasztások. Ezekben az alábbi bekezdésekben - kritikus szemléletű olvasóként - az általam feszélyeztetőnek talált kivetnivalókat igyekszem felsorakoztatni.

• MÉRFÖLDES BEVEZETŐK

Bár én magam is nagy rajongója vagyok az író és olvasó közti zavartalan összhangnak, valamint a nyitottságot, s időnkénti kiszólásokat is nagyra értékelem, nem szimpatizálok az adott bejegyzés elejére bigyesztett hatalmas bekezdésekkel, legtöbbször ÁTUGORVA azokat. Félreértés ne essék, tiszta szívből imádom az általam követett bloggerinák mindegyikét, s általában határtalan örömmel nyugtázom, hogy sikeresen hátrahagyták életük egy nehezebb szakaszát, átmentek egy vizsgán, avagy hosszú évek óta először vágatták rövidre gyönyörű hajkoronájukat, ha azonban hosszasan ecsetelik aznapi reggelijük ízletességét, miközben az alábbi cikket egy nem rég történt, fontosabb eseménynek szentelik (nem, jelen esetben nem a nap első étkezésére gondolok), könnyen meglehet, hogy felmegy bennem a puma. Szeretem a kontaktust, ezúttal azonban nem egy részletes bevezető vonzott az oldaladra, így akármilyen érdekes is a paragrafus, egy az egyben átugrom, de természetesen csak egy sor bosszankodást, s ideges szemforgatást követően.

• NEGATIV ÁLLITÁSOK AZ OLDALSÁVBAN

Igen, hölgyeim és uraim, második körben az átlag olvasó idegeit nem kímélő jelenséget adom hozzá személyes feketelistámhoz, melyben az oldalsávba kiírt negativ állításokat tisztelhetjük. S hogy ez mit is takar? Szinte biztosra veszem, hogy mindannyiótok botlott már oldalba (sőt, talán magatok is vezettek hasonlót), melynek moduljaiban a már jól ismert "NEM FANFICTION", avagy "nem sablon blog" feliratokkal találjuk magunkat szemben. Én személy szerint azt vallom, hogy ennél sokkal hatékonyabb azt hirdetni, mi is oldalunk valójában a helyett, hogy mi nem, hisz egy jó kis adag realizmust minden látogató nagyra értékel. Továbbá nem vennék rá mérget, hogy egy jól megírt fanfictionnek ne lenne érdeklődője, mely esetben egy teljesen rossz ellenpéldát hoztál fel blogod népszerűsítésére, aki pedig azt hirdeti, hogy oldala nem klisés elemeket tartalmaz, az nagy eséllyel pont ugyanezt a tényt próbálja palástolni.

• VILLOGÓS, NEON SZINŰ GIF KÉPEK

Manapság egyre több bloggeriát foglalkoztatnak a bulizásról, alkohol-, és droghasználatról, valamint társaikról szóló művek, s azok történetbe foglalása, amit legtöbbször a világhálón is közzé tesznek. Na már most, én megértem, hogy egyes fejezetek "vad" tartalma megkívánja a neon színű, élénk képek negyedmásodpercenként való váltakozását, melyet a gif. formátumba való helyezéssel érsz el, de bármiféle égető vágyat érzel is arra, hogy ilyesmit helyezz egy bejegyzés kellős közepére, nagyon kérlek állj ellen a kísértésnek. Tudom, hogy népszerű hasonlót posztolni, de az embernek nem csak a szemét bántja, kishíján epilepsziás rohamot is kap tőle, és higyj nekem amikor azt mondom, ezzel nem rajongókra lesz, hanem ellenségekre. Továbbá a blogoddal közel sem keresel annyit, hogy önerőből fedezni tudd az orvosi ellátást abban az esetben, ha valaki egész véletlenül kilök egy ablakon, amiért ezzel egy amúgy zseniális blogot teszel tönkre (- csak tájékoztatlak).

• SZÜLŐI SZEREP

Avagy amikor egy idősebb, úgyszólván tapasztaltabb iró úgy véli, csak jót tesz azzal, hogy kioktató stílusban kritizálja egy fiatalabb lány "felnőtt tartalmú" munkáját. Mielőtt ebbe részletesebben belemennék, szeretném leszögezni, hogy én magam pártatlan vagyok ezt illetően hisz soha nem írtam ebben a témában, valamint hogy én sem vagyok nagy rajongója a tízes éveik elején járók szexuális tartalmú, avagy káros szenvedélyekről szóló regényeinek, de úgy hozza a helyzet, hogy hasonlóképpen érzek a magukat okosabbnak, tapasztaltabbnak gondoló huszon-, valamint harmincévesek alkotásaival kapcsolatban. Tudom, az előbbiek még gyerekek, akiknek nem szabadna tudatában lenniük az ilyesminek (a pop kultúra azonban tett arról, hogy ennek az ellenkezője történjen, s ím itt tartunk), mégis helytelennek érzem, hogy olyanok papoljanak ennek etikátlanságáról, akik alig egy pár évvel idősebbek náluk. Sőt, legtöbben közülük sem saját tapasztalataikat vetik papírra, hisz bár szélesebb a világnézetük, és egyesek nagyobb tudás birtokában vannak, sokakhoz képest még ők maguk is kicsik, előttük az élettel. S akkor most ki itt a felnőtt? - kérdem én. Az, aki talán két évtizedje él, viszont úgyszint olyan történésekkel tűzdeli írását, amiket ő maga nem élt át? Pont ellenkezőleg; azt vélem érettnek, aki bár helyteleníti a dolgot, nem rója fel a fiatalabb korosztálynak, főleg ha önmaga sem jobb a Deákné vásznánál, sokkal inkább észben tartja, hogy a legnagyobb irodalmi művek javarészt úgyszint képzelgések szüleményei, valamint örömmel nyugtázza, hogy az említett irópalánták ilyen módon, és nem a való életben élik ki fantáziáikat.

• MEGVÁLASZOLATLANUL HAGYOTT MEGJEGYZÉSEK

Jól tudom, én is bűnös vagyok e téren, de valamilyen oknál fogva sosem szimpatizáltam azokkal, akik soha egyetlen kommentelőt sem méltattak válaszra. Természetesen - mint mindig - ez esetben is vannak kivételek, akik iskolai teendőik miatt éppen hogy időt tudnak szakitani a bejegyzésírásra, arra is csak ritkán, de a többiekről süt, hogy nem értékelik az olvasói véleményt, és nem szivesen nyitnak az említettek felé ezzel is demonstrálni próbálva az önmaguknak megszavazott "felsőbbrendűséget" mint író. Véltelenül sem becsülnék meg, hogy közönségre leltek, elvégre ők volt azok, akiknek az oldalötlete odavonzotta azt. Azok, akik teljes mértékben figyelmen kivül hagyják a megjegyzéseket, vagy szimplán modortalanok, közönyösek, avagy egyszerűen csak túlságosan önteltek emberi módon kezelni a feléjük irányított szeretetet, a másoktól kapott elismerést.

• FONETIKUSAN IRT ANGOL KIFEJEZÉSEK

S ím, egy újabb gyakran elkövetett hiba, melynek elkövetőit ha egy pillanat erejéig is, de utálom. Semmi nem zavar jobban, mint a külföldi szavak fonetikus változtának használata (avagy amikor az illető kiejtéshez hasonlatosan vet papírra egy adott kifejezést). Félreértés ne essék, amennyiben az ember néha-néha, heves virtuális gesztikuláció közepette puszta viccből ejt el egy ilyesféle megjegyzést, nem hogy nem kövezem meg, de vele együtt nevetek a szóban forgó szituáción. Amikor azonban valaki a Y.O.L.O. életstílus jegyében dobálózik az ilyesmivel, illetve van olyan műveletlen, hogy azt higyje, a tényleges szavakat is hasonlóképp' betűzik, szörnyen fel tudom húzni magam. 

• FÉLREGÉPELT URL-CIM

Mint bizonyára mind tudatában vagytok, az AnGoL életem domináns nyelve, mely egyszerre teszi érdekessé, s zavaróvá a tényt, hogy a legtöbb magyar bloggerina külföldi elnevezéssel illeti weboldalát, avagy történetét. Különösen jó tudni, mit jelent egy-egy cím, hisz ez által apró betekintést nyerhetek abba, vajon mi játszódik le az adott leányzó fejében, mikor oldalára gondol (hisz valljuk be, a blogtitulusok legtöbbször kifejezetten sokatmondóak), leszámítva az eseteket, melyekben teljesen értelmetlen az adott elnevezés, de ez ismét egy másik lapra tartozik. Na már most, aktív online firkász létemből kifolyólag rengeteg ilyen oldalon teszek látogatást, igy előszeretettel memorizálom - akár tudat alatt is - olyan blogok URL-címeit, melyekre a későbbiekben még szívesen visszalátogatnék. Viszont nagy sajnálatomra, azok tulajdonosai több esetben is elgépelik a kiagyalt webcímet, esetleg lehagyva egy vagy két betűt, netán felcserélve a szósorrendet, ezzel is nehezítve a dolgom, hisz ilyenkor kénytelen vagyok használatba venni egy keresőt, hogy a meglévő címmel a fejemben rálelhessek szeretett irományaimra. Mostanra gondolom kitaláltátok, hogy határozottan nem szeretek az időigényesebb megoldásra fanyalodni.

Mivel igy is mérföldes bejegyzést adtam ki kezeim közül, bár lenne mivel, ezúttal nem bővíteném tovább a felsorolást. Ennek ellenére, amennyiben szimpatizáltok a poszt folytatásának gondolatával, esetleg arra is sort kerítek még a későbbiekben, hisz valljuk be, majd' egy életbe telne teljesen kiegészíteni a fenti listát, s így bőven van még mondanivalóm ebben a témában. Amennyiben hozzáfűznivalótok akad, vagy egyszerűen csak be szeretnétek számolni nekem napjaitok alakulásáról, nyugodtan írjatok nekem, elvégre mindig örömmel hallok felőletek!

Sok szeretettel, s örök lelkesedéssel,

Lynne